A Maecanes kiadó dicséretes lépésre szánta el magát: sci-fit adott ki. Ez már önmagában sem egy rossz dolog, hát még ha kiderül, hogy Theodore Sturgeon egyszer már megjelent kult-könyvéről, a Több mint emberiről van szó. Evolválódó emberiség, csoportba, gestaltba tömörülő fogyatékosok, gyönyörűen megírt pszichológiai filo-sci-fi történet minden SF-rajongó homo sapiens legnagyobb örömére.
Continue reading ‘Virágot a Homo Sapiens-nek - Theodore Sturgeon: Több mint emberi’
Az utóbbi egy hétben nagyon rámjött, hogy kellene valami jó kis netes játékkal játszani, leginkább stratégiaival. Mivel az sfportal-on és az sfblogs-on is elég sokat olvastam az Ogame-ről, úgy gondoltam, teszek egy próbát. Egyáltalán nem bántam meg, mindenkinek nagyon ajánlom, hihetetlen, hogy mennyire magával ragadja az embert!
Már az elején is nagyon gördülékenyen megy a dolog, a Fém- ill. Kristálybányákat rögtön felnyomhatjuk az ötödik szintig, a megfelelő mennyiségű Naperőművek megépítése mellett persze. Aztán ráállni a K+F-re sem tart sokáig, hamar összejön a kellő mennyiségű nyersanyag az értelmes projektekhez. Robotgyár is hamar jöhet a gyorsabb építkezés elősegítésére. Ha az ember játszott már stratégiai játékkal és van egy kis érzéke a kombinatorikus optimalizáláshoz (aminek persze előfeltétele a jól átgondolt játékrendszer), elég nagy ugrásokat tehet meg a ranglétrán felfelé. Már csak pár óra választ el az első űrhajóm megépüléséig, szóval tessék rettegni. 
(Btw, van sfblogs-os szövetség?)
Az alaptörténet persze meglehetősen halvány, az oldal tele van magyartalanságokkal és rossz fordítással (Amíg a Boing Industries még mindig számított az öreg belső égésű motorjukra, amit betiltottak a földekről, légkör, versengő ErBus megpróbálta félretenni azokat a különféle bajokat, amikkel a lökésmotorjukkal találkoztak. - anyám!), de ezektől eltekintve nagyon élvezetes a játék, ha szeretnétek egy jó böngészőben futó sci-fi stratégiával nyomulni, adjatok az Ogame-nek egy esélyt!
Szatírikus, poszt-apokaliptikus cyberpunk disztópia Douglas Adams-i humorral és káeurópai életérzéssel nyakonöntve. Dióhéjban így jellemezhetném az 1986-os Kin-Dza-Dzát, amely minden idők egyik legötletesebb és egyben legkevésbé ismert sci-fi filmjét, egyenesen a Kin-Dza-Dza galaxisból (vagy esetleg a volt Szovjetunióból). Megtekintése minden sci-fi rajongó erősen ajánlott, ha nem kötelező. Koo(l)!
Continue reading ‘Kultfilm keletről: Kin-Dza-Dza!’
Sokáig vacilláltam, hogy a fent nevezett kötetet beszerezzem, végül egy kis antikváriumban bukkantam rá, ahol olyan árban és állapotban volt, hogy képtelen voltam otthagyni. Nagyon jó döntés volt, letehetetlen könyvnek bizonyult, együltő helyemben végigolvastam, legnagyobb örömömre. Egy olyan sci-fit olvashattam, amilyenre már nagyon ki voltam éhezve: jól felépített, intelligens, figyelmeztető, arcul csapó disztópiát. Az ilyet pedig jól meg kell becsülni.
Continue reading ‘Az egészséges petefészek balladája - Margaret Atwood: A szolgálólány meséje’
A film legnagyobb kihívása egy futurisztikus konyha tervezése illetve megvalósítása volt? Azért esik folyton az eső, hogy eltakarja a drótrengeteget? Ridley Scott nem olvasta végig Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal című könyvet a töménysége miatt?
Sok más érdekes dolog is kiderül a Wired Magazine interjújából Ridley Scottal, akit a film 25 éves évfordulójának alkalmából faggattak ki a Szárnyas Fejvadászról. Fanatikusoknak meg mindjárt érkezik a ötlemezes, Final Cut névre hallgató díszkiadás.
Imádom a Trainspottingot, csíptem a 28 nappal későbbet, Az élet sóján is jól szórakoztam, így, amikor meghallottam, hogy Danny Boyle sci-fit rendez, egy kisebbfajta örömmámor uralkodott el rajtam. Jó sztori, szép képek, brit akcentus, ez kell a dolgozónak! Az elkészült alkotás, a Napfény (Sunshine) viszont közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, az életadó csillagunkat reset-elő legénység története a sci-fit szerető közönségnek olyan, mint szolihoz szokott napozónak a filmbeli kihűlt Nap: gyenge.
A szerzője megtagadta, az olvasók egyik része szidta, a másik része dicsérte, kritikusok szerették/nem szerették, nekem mégis hatalmas kedvencem (a harmadik sci-fi könyv volt, amit elolvastam). 14 voltam, pont az ajánlásnak megfelelő korban. Hét évvel később is még mindig ugyanolyan jó. Ma délelőtt egy eldugott szegedi antikváriumban sikerült megszereznem potom 580 Ft-ért. Egy újabb lépés a teljes Lem-gyűjtemény felé. Imádom. Olvasom. Újra átélem. Mondtam már, hogy imádom?
Stanislaw Lem: Magellán-felhő (1961, Móra Kiadó)
Szeptember 12-én jelenik meg a kultikus magyar-francia sci-fi rajzfilm kétlemezes digipack-os csomagolásban, felújított képpel és hangulattal, extra meglepetés poszterrel. A Hernádi Tibor és René Laloux irányításával készült, Möbius által megtervezett látványvilágú animációs filmet a világ számos országában kultikus műként tartják nyilván, széles rajongói táborral. Ezen sorok írója is imádja, szóval most egy kicsit be lesz mutatva a mű.
Tegnap volt szerencsém megtekinteni a címben jelzett sorozat eddigi epizódjait, és rögtön elhatároztam, hogy írok róla. Úgy gondoltam egyetlen egy bejegyzésben elintézem az egészet, ám hamar beláttam, hogy jóval komplikáltabb a helyzet, mintsem, hogy el lehessen intézni egy általános bemutatóval, így epizódonként fogom bemutatni ezt az alkotást, remélhetőleg spoiler-mentesen.
Continue reading ‘Masters of Science Ficton 1×01 - Clean Escape’
A híres filmrendező, Ridley Scott szerint a sci-fi filmek ugyanúgy halottak, mint a westernek. Az igazán szomorú az egészben az, hogy nem is áll olyan távol az igazságtól. Vagy mégis? Continue reading ‘A sci-fi halott?’
Legfrissebb hozzászólások