Egyetlen egy olyan könyvsorozat van ma Magyarországon, amelynek minden egyes kötete aranyat ér: a Delta Vision-ös A képzelet mesterei sorozat. A héten egy újabb gyönyörű, fekete-fehér grafikával ellátott borítójú könyvet tehettem fel a könyvespolcomra (na jó, inkább csak virtuálisan, mert olvasás után rögtön kölcsönadtam), Geoff Ryman Levegő című minimál sci-fijét. A fiktív közép-ázsiai országban játszódó történet jelen korunk (és valószínűleg a jövőnk) egyik nagy problémájával foglalkozik: a harmadik világ bevezetése a határokat nem ismerő információs szupersztrádára.
Csung Mae egy mindentől elzárt hegyi falu, Kizuldah “divat-szakértője”, ő segít a ballagó lányoknak és szüleiknek beszerezni a megfelelő, számukra is elérhető ruhákat. A falu szegénységgel és kemény munkával sújtott napjait egy világméretű teszt forgatja fel: egy új vezeték- ill. számítógépnélküli technológia, a Levegő segítségével akarnak mindenkit rákapcsolni a világhálóra, ám a meglehetősen balul üt ki szerte a világon, sokan meghalnak, megzavarodnak. Kizuldahban a teszt alatt Csung Mae éppen egykori tanítójával, Tung asszonnyal tartózkodik egy helyiségben, amikor mindkettőjükre rátör a semmiből a Levegő. A nagy zűrzavarban Tung asszony meghal, ám egy különös folyamat következtében a tudata összefonódik Mae-ével, aki a teszt leállítása után is képes lesz rákapcsolódni a világhálóra.
A balul elsült teszt következében az ENSZ egy évvel elhalasztja a Levegő teljes körű bevezetését, addig a hátrányos helyzetű falvakba online tévéket juttatnak el, amelyek segítségével a falusiak megtanulhatják kezelni a világhálót és mindet megtudhatnak a Levegőről. Miközben a falu nagy része fél az új technológától, Csung Mae felismeri, hogy a világháló az egyedüli út, amivel a kihúzhatják a falut a szegénységből, illetve elkerüljék a teljes megsemmisülést. Aki kimarad, lemarad. Csung Mae a kormány segítségével vállalkozást indít: a tradícionális népi motívumokkal díszített ruhákat eladja az internet segítségével, amellyel munkát ad a falusi asszonyok nagy részének. Elkezdi tanítani a falu gyerekeit a tévé használatára, hogyan írjanak levelet, hogy néz ki Párizs, és ki is az a Bé-thó-ven. Nagyon sokan nem nézik jó szemmel tevékenységét, aztán amikor Mae házasságtörő és megesett asszonnyá válik, teljesen kiközösítik. Mae nem adja fel a harcot, tovább folytatja a megkezdett munkát a faluért, az őt kiközösítőkért, hogy felkészítse őket a mindent elsöprő jövőre.
Ahogy a könyv előszavában is megemlítik, Geoff Ryman evilági (mundane) sci-fit ír: jelenlegi problémákat mutat be, illetve keres rá megoldást. És bizony, nagyon jól. A sci-fik nagy része a csillagközi utazások koráról így ír: amikor már a Földön minden ember egyenlővé vált, minden terület egyformán fejlett lett… Ryman az oda vezető rész nehézségeit, küzdelmeit mutatja meg, letehetetlen módon. Részletesen írja le Kizuldah falu szokásait, mindennapjait, az ott lakók minden egyes titkát, az olvasó ugyanakkor megismerkedhet Karzisztán elnyomó kormányával, a szervezett bűnözésből meggazdagodó iparosokkal, besúgó hivatalnokokkal.
Ryman nem csak egy élő, lélegző világot teremt (illetve inkább csak leír), hanem mesteri módon mutatja be Csung Mae harcát, személyiségének átváltozását, ahogy idős korára végül megismeri a szerelmet, viszonyát a különös (talán inkább bizarr) terhességével, kapcsolatait az őt hol lenéző, hol segítő falusiakkal. Az ötszáz oldal ne riasszon el senkit sem, a könyv letehetetlen, minden egyes percében izgalmas, maximálisan fenntartja az olvasó érdeklődését.
A könyv igazi főszereplője, nem a Levegő, nem az internet, hanem maga Csung Mae. Nagyon sokszor úgy voltam vele, hogy tulajdonképpen nem is érdekelt, mi fog történni a faluval, sokkal jobban foglalkoztatott, hogy mi lesz a tanulatlan, de hihetetlenül bölcs és gyorsan tanuló asszonnyal, mennyi szenvedésen kell még átesnie, hány percnyi tiltott boldogsághoz juthat még hozzá. A jövőt nem csak az új technológia jelenti, hanem az olyan emberek is, mint Csung Mae. A technológia az ember nélkül mit sem ér. Egy csillaghajó nem ér túl sokat, ha képtelenek vagyunk feltenni rá az emberiség nagy részét.
Csung Mae végül sikerrel jár, ahogy az utolsó pillanatban megmenti a falut egy pusztító természeti ártól, úgy sikerül felkészítenie a falu népét a jövőre. A kemény munka, a szenvedés, a kitagadás meghozza a gyümölcsét: a falu túlél és átalakul, eltűnnek a régi, sárral beborított “utcák”, a helyét átveszi a beton, az összetákolt házak helyét a szállodák és neonreklámok. A Mae tudatában lakó, múltat képviselő Tung asszony és a Mae harcából az utóbbi kerül ki győztesen. Az emberek? A falusiak ideje lejár: ahogy házaik, úgy az ő világuk is eltűnik, átalakul, a jövő már az új generációé, akik tudják kezelni a világhálót. A könyv végén már minden falusi várja az új tesztet, amikor végre mindenki képes lesz tévé nélkül csatlakozni a világhálóra: a faluba is megérkezett a jövő.
Geoff Ryman könyvének ott a helye mindenkinek a polcán, aki egy kicsit is gondolkodott a könyv által bemutatott problémán. A Delta Vision pedig A képzelet mesterei sorozattal bezárta magát a szívembe, reméljük sok-sok jó sci-fi/fantasy könyvvel örvendeztetik még meg a magyar olvasókat.
Alapvetően mind a stílus mind az alapötlet nagyon tetszett, a fordításról nem is beszélve. A
mi viszont hazavágott egy realitásokhoz meglehetősen közel álló sci-fiben az az, hogy az író szándékosan fittyet hányt az antropológiai realitásokra. Csung Mae gyomorterhessége és szájon át való szülése engem teljesen kiakasztott!
Sajnos ez számomra a könyv megbocsáthatatlan hibája és ez alapján az általam nagyrabecsült sorozat leggyengébb darabjává teszi ezt a könyvet.