Kvantum Média Konglomerátum

Meglehetősen messzire eltávolodva az Elfen Lied-féle középszertől, a KMK következő áldozata egy meglehetősen komoly, nehezen befogadható anime, amely méltán elismert a világ minden szegletében. Rövid, lényegretörő, mindenféle magyarázattól és fejtegéstől mentes ismertető a bolygóméretű közös tudatalattival, digitális Istennel, mindent behálózó kommunikációs hálózattal, valóság-tudattal és mentális betegségekkel operáló, legendás Serial Experiments Lainről a Tovább gomb megnyomását követően.

Iwakura Lain egy félénk, visszahúzódó japán kamaszlány, meglehetősen kevés baráttal. Életét az zökkenti az eddigi kerékvágásból, hogy e-mailt kap a nemrég öngyilkosságot elkövető osztálytársától - egyenesen a túlvilágról. Barátnői is kapnak ilyen levelet, ám Lain levelei részletesebbek a többinél: a halott osztálytársnő tudatja vele, hogy nem halt meg, csak ledobta a “hús terhét” és megtalálta Istent a Wiredben, a világot átszövő kommunikációs hálozatban. Innentől kezdve Lain olyan események részévé válik amely során megkérdőjeleződik a főhős identitása (kiderül, hogy nem is olyan szokványos iskoláslány), családtagjainak kiléte, eddig nem ismert képességek birtokába kerül. Lain-nel együtt megismerjük a Wired evolúciójának következő lépcsőfokát, majd egy gyilkos hajsza kellős közepén találjuk magunkat, végül kénytelenek leszünk elgondolkodni bizonyos kínzó teológiai kérdéseken.

Ebből is láthatjuk, hogy elég durván megizzasztja az anime a nézőt, a 13 részes történet alatt sokszor megvezetik a gyanútlan nézőt. A 13 epizódnyi hosszt tökéletesen kihasználja a forgatókönyv, se nem rövid, se nem hosszú, pont jó. Nem túl akciódús (nem is várja el tőle senki), kellemes, visszafogott, gondolkodásra késztető és arra időt hagyó, a történetre, a mélyebb mondanivalóra hangoló tempóban terheli le az ember agyának 100%-át. Pontosan úgy, ahogy azt kell.

A képre és a hangra sem lehet panasz, az opening valami csodás, a kép magával ragadó és líraian kifejező (vágóképek a nagyfesz vezetékről és központokról, Lain magányossága, vagy Isten felbukkanása, stb.). Lain különböző én-állapotait megfelelően érzékelteti a szinkronszínész (seiyuu) is, amelyről a történet ismeretében kijelenthetjük, hogy nem egyszerű feladat.

A Lain teljes megértéséhez jó ha tisztában vagyunk például a Jung-i pszichológiai iskola bizonyos tanításaival, esetleg ismerjük a kibernetikus, Vannevar Bush Memex-elméletét vagy az első teoretikus, hálózati ismerettár elvét, a Xanadu Projectet, nomeg nem árt egy-két gondolat a teológiáról és a különböző ontológiai problémákról sem.

Mint ahogy azt a bevezetőben írtam, nem kívánom azzal untatni az olvasókat, hogy mit gondolok én a sorozatról, számomra mit jelent (azért elég sok mindent ki lehet olvasni a sorok közül), mert ez egy olyan anime, amely mindenki számára (tapasztalat, olvasottság, gondolkodás, világlátás) mást jelent egy bizonyos réteg után (nem véletlen, hogy réteget írtam, ráadásul a Lain epizódjait sem epizódnak, hanem layer-nek hívják). Annyi biztos: azoknak, akik imádják a jól kivitelezett, magával ragadó technológiai-filozófiai agytornát, kötelező darab.