Ma délelőtti könyvtári túrám során eszembe ötlött, hogy már ezer éve el akarom olvasni C. S. Lewis Narnia-könyveit, de eddig sosem vitt el a fene a gyerekönyvtár részlegbe. Úgy gondoltam, ideje pótolni ezt a hiányosságot, miután megkérdeztem a könyvtáros nénit, hogy lehet-e kölcsönözni attól függetlenül, hogy már nem tartozok a célcsoportba (zöld út acquired) rögtön megtaláltam a címben említett sorozat első két kötetét (A varázsló unokaöccse; Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény) fél óra múlva pedig már otthon bőszen olvastam a harmincas évek pozitivista ifjúsági irodalmát. Pár percen belül bekebelezett Narnia varázsereje.
Fölösleges túlzottan sokat írni a történetről, úgy is ismeri már a lényeget mindenki. Az első könyvben ismerjük meg Narnia teremtését, Aslant, a gonosz boszorkány odakerülésének történetét és az első gyerekek-Narnia találkozás is itt történik meg. A második regényből készítette el a Disney a kellemesre sikeredett Narnia-filmet (akik a 90-es évek elején voltak olyan korúak, hogy képesek voltak szombaton nagyon korán felkelni, az MTV akkor adta a BBC által elkészített Narnia Krónikái sorozatot, ami szintén nagyon jól sikerült).
Az első két regény után nyilván nem alakítottam még ki véleményt a teljes sorozatról, de azt annyit már most tudok mondani, hogy ifjúsági irodalom ide, vagy oda, képtelen voltam letenni a könyveket. Egyáltalán nem hosszúak, hatalmas betűkkel és 2 pt-os sorközzel nyomtatták őket sok-sok illusztrációval, szóval egy délután alatt simán kiolvastam mindkettőt - és nem csak a rövidségük miatt. Eszméletlenül olvastatják magukat, Lewis remekül teremtett meg egy olyan világot (a megfelelő konfliktusokkal), amely történetére olyan kíváncsi lettem, hogy ha abba kellett volna hagynom, elvonási tüneteim lettek volna. Lehet, hogy ez a felszínre törő gyermeki énemnek köszönhető, de azért az jelent valamit, hogy ilyet csak a Gibson könyveinél ill. a Perdido Street Station-nél éreztem.
Sok helyen olvastam, hogy keresztény példázatnak tartják a Narniát, én inkább a pozitivista jelzőt használnám rá (a SF/F kategória hallatán egyébként meg mindig az egyik Szefantoros olvasmányélményem jut eszembe: deklaráltan keresztény sci-fi, ahol a fő konfliktus az volt, hogy az egyik Jupiter-lakó és űrhajósnő között házasság csak polgári volt - váááá). Attól függetlenül, hogy elég nyilvánvaló utalások vannak a kereszténység alapeszményeire (tegyük hozzá, ezek az eszmények nem hit-függő dolgok, minden normális ember igyekszik megtartani őket) , nem kell szájbarágós bugyuta dolgokra gondolnunk, a Narnia Krónikái egy zseniális ifjúsági regény-sorozat, amely képes lekötni és tanítani, nevelni az (ifjú) olvasót - pontosan úgy, ahogy azt elvárnánk.
Az érdekes történetek, Lewis írói eszköztára, tehetsége, ilyen letehetetlen regényeket eredményez - pont ilyen könyvekkel szeretek lazítani egy kicsit. Bátran ajánlom mindenkinek korra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül.
Utóélet: A Narnia-sorozat után kedvet kaptam A csendes bolygóhoz is, már régóta ott porosodik a polcomon, de még nem nyúltam hozzá, nagyon kíváncsi vagyok arra is. Btw, a Harmat Kiadó újrakiadásának borítóját nyugodtan lehetne etalonként kezelni - ilyen szép borítót még nem láttam magyar nyelven kiadott sci-fi könyv elején.
A kereszténység nem csak eszmény, és a Narnia Krónikáiban bizony benne van a teljes üzenet
Az Emberfia bűnt követ el, a bűn büntetése halál, az Isten Fia (Aslan) átvállalja a büntetést és hagyja, hogy megszégyenítsék és kivégezzék, majd feltámad és dicsőségbe vezeti az Embert. Ez lenne a nem hit-függő, minden normális ember által legalább igyekezet szintjén megtartott eszmény? 
Egyébként viták folynak arról, hogy hogy kell olvasni a könyveket, kronológia vagy a megírás sorrendjében, én inkább az utóbbira szavazok, és úgy “A varázsló unokaöccse” későbbre tolódik. Szerintem az túl komor első ismerkedésnek Narnia világával.
Újra kéne olvasnom A csendes bolygót, fiatalabb koromban nem tűnt fel benne a keresztény üzenet, sőt. A Perelandra már sokkal konkrétabb. A harmadik rész is megjelent már, nem tudjátok?
Annatar:
Persze, ezek benne vannak (nem is értem, hogy miért nem írtam ezekről…), de mégsem olyan explicit módon, hogy élvezhetetlen példamesévé tennék a regényt.
Egyébként megjelent a harmadik rész is (Teremtő Erő), szintén a Harmat Kiadó gondozásában.
Én kronológiai sorrendben olvasom, azt aláírom, hogy A varázsló unokaöccse meglehetősen komor, de az tetszett a legjobban (sok-sok felnőtteknek szóló kiszólás van benne, komorabb témák, és sokkal csiszoltabb írás).
Megjelent.
http://www.libri.hu/hu/book/regenyek/kulfoldi_szerzok_muvei/kaland/a_rettento_ero
Ha a szerző véleménye számít valamit, akkor Lewis maga is keresztyén írásoknak, példázatoknak tartotta a könyveket, majd valamikor előkaparom azt az idézetet, ahol egy gyereknek ír erről levélben.
Mondjuk technikai okokbÓl én is A varázsló unokaöccsét olvastam először, és a sorozat második felének köteteit, mivel akkoriban csak ezeket tudtam megvenni, a korábbiak kifogytak.
Lewisról egyébként érdemes tudni, hogy felnőtt fejjel lett keresztény, nem utolsó sorban barátjának, Tolkiennak köszönhetően.
No, jó ezeket a dolgokat tudni. Van olyan könyv, amiben arról ír, hogy miért lett keresztény? Kíváncsi vagyok egy olyan ember gondolataira, aki nem a család miatt, hanem önszántából választotta.
Van: http://harmat.hu/book/b19.htm . Sajnos még én sem olvastam, de be fogom pótolni.
Egyébként én sem születtem bele. Csak én nem írok ilyen jól
Annatar:
Ez a nem látok a szememtől esete: egy csomót nézegettem a Harmat Kiadó oldalát, de simán elkerülte a pásztázó tekintetemet. Remélem a könyvtárban is bent lesz, nagoyn kíváncsi lettem.
Magamévá tettem a következő két részt is. A ló és kis gazdája tetszett, élvezetes volt, a Caspian herceg már kevésbé, igazából szerintem egy kicsit “gagyi” volt az eddigiekhez képest. A négyből még mindig az első kettő tetszik a legjobban (megírásuk sorrendjében az első és utolsó), remélem a többi sem fog csalódást okozni.