David Cronenberg biohorroros korszakában nehezen tudott nagyon rossz filmet lerakni az asztalra, kedvenc Philip K. Dick-fanatikus rendezőnk magyar producerekkel megtámogatott (az isten szándékos benne) eXistenZ-éről szóljon most a fáma. Gerincen keresztül csatlakozó bionikus játékkonzol, tudatmódosítás, reality confusion és reality check, beteg látvány, remek történet a Tovább gomb megnyomása után.
Allegra Geller világhírű játéktervező, több nagysikerű kalandjáték megálmodója, fejlesztője. Életében először nyilvános béta-teszten vesz részt, ahol egy pár szerencsés játékos kipróbálhatja Allegra új játékát, az eXistenZ-t. Egy fiatal game-terrorist egy meglehetősen bizarr csont-fegyverrel merényletet kísérel meg Allegra ellen, miközben az a hordozható konzoljáról host-olja a többi játékosnak az új játékot. A merénylet sikertelen, ám hősnőnk kizökken a játékból, biokonzolja sokkot kap. Menekülni kényszerül a teremőrként funkcionáló marketing-gyakornok, Ted Pikul társaságában, a cél a minél előbb biztos helyre kerülés, hogy végül kideríthessék mennyire károsodott az eXistenZ egyedüli példánya…
Philip K. Dick legnedvesebb rémálmaiban szerepel az a világ, amit Cronenberg a gyanútlan néző elé tár. Kétfejű, apró lények, darabjaira széteső valóság, “élő” játékkonzolok, amelyeket szervparkokban tenyésztenek, vérrel és emberi bioárammal működnek, szürreális halásztelep, szövevényes, konspirációs történet és a végén az elmaradhatatlan csattanó - aki az előbb felsoroltak bármelyikére is bukik, örökre szívébe zárja az eXistenZ-t, attól függetlenül, hogy hardcore sci-fi/cyberpunk rajongónak semmi újat nem fog mondani a film. Sokkal inkább a látvány, az hangulat az, ami miatt kötelező alkotás: az eXistenZ egyedi, lenyűgöző és egyben riasztó atmoszféráját olyan mesterien teremtik meg a kedves filmipari dolgozók, hogy a blog szerzőjének ez az egyetlen olyan filmélménye, amely több estén át, rémálmok formájában kísértette.
Jennifer Jason Leigh és Jude Law remekelnek szerepeikben, keresve sem találhattak volna jobb színészeket. A mellékszereplőkre sem lehet panasz, Willem Dafoe és Ian Holm hozzák a tőlük megszokott szintet. Cronenberg kellékese továbbra is kiélhette magát, a rettenetes gyíktálak, a csontokból épített fegyver és az emberi belső szervhez hasonlító konzol megépítéséért, megtervezéséért simán kijárna az Univerzum Legbetegebb Alkotója cím.
A millió apró darabkából összeálló eXistenZ a filmtörténet egyik kiemelkedő alkotása, amely - WARNING kliséhalmaz következik - jelen világunkban talán aktuálisabb, mint valaha (ami persze nem igaz, de kurva jó lenne). Ha eljön az idő, az elsők között fogok lyukat furatni a hátamba, hogy játszhassak. De lehet, hogy ezt már meg is tettem?
Hehe, az utolsó poén nagyon ült… Ööö, még olvasom a cikkedet?
Valamiképpen egy trióban szoktam kezelni az eXistenZt, a 13. emeletet és az Avalont, hiszen mind ugyanaraa a dicki kérdésre építik a csattanójukat, de általában arra jutok, hogy ez nyert a háromból.
A 13. emeletet mindenki dicsérte eddig, de igazából nekem nagyon nem jött be. A Strange Dayst érdemes még megsasolni vagy az olasz Nirvanát (erről hamarosan itt is lesz szó) - más oldalról közelítik meg a dolgot, és végülis nem azon van a hangsúly, mint az eXistenZ-en, de ez a két film is kötelező cp-vonalon.
Tényleg, a Nirvana.
A Strange Days nagy kedvencem, de az szerintem ezektől sokkal inkább eltér tematikájában. Ott nem arról szól a móka, hogy a valóság is csak egy újabb látszat, hagymahéjról hagymahéjra.