Elmegy a parasztgyerek az apjával a vásárba kalapot venni. Hazafelé fanyalog a fiú:
- Édesapám, nagy ez a kalap.
- Nagy az anyád picsája!
Otthon az anyja is megjegyzi: - Te fiam, nem nagy ez a kalap neked?
- Nem, édesanyám, a fejem túl kicsi.
- Kicsi az apád fasza!

Jó, hogy ez előkerült, jól rávilágítottál a kétféle lehetséges értelmezésre. Én azt tartom mikrónak, amikor a szereplők csak apró, kicsi porszemek, és nem befolyásolják a nagyobb léptékű eseményeket. A háttér lehet valamilyen globális probléma, azzal semmi gond nincs, csak jobban szeretem, ha a probléma levetítése adja a történetet.

zamorano:
ha erről az oldalról nézzük, tökéletesen igazad van.
A kérdés az, hogy mitől makro egy SF? A probléma makro jellegéből fakadóan vagy attól, hogy az adott problémát globális “mozgósítással” oldják meg, vagy pedig inkább kis emberek szemszögéből vannak ábrázolva az események? Szerintem a kettő között különbség van, illetve a két megközelítés teljesen mást jelent.

Pl. szerintem a probléma jellege miatt makro probléma a Karantén, a Majmok bolygója, a Triffidek napja, Tigris, Tigris (azért ezeket írom, mert ezekre mondta Chelloveck vagy Te, hogy mikro). Mikro problémának nevezném pl. a Prónt és a Solarist.
Ha viszont a történet megközelítési módja alapján vizsgáljuk a műveket, vagyis a szereplők nem elsősorban befolyásolják az akár globális eseményeket, hanem olyan kisemberek, akik nem szétlövik a világot, hanem próbálnak boldogulni az adott helyzetben, akkor mikro SF a Karantén, a Majombolygó, a Tigris, Tigris és a Triffidek napja is.
Te melyik értelmezésre gondolsz, ha nem egy harmadikra

a Karanténban sem arról van szó, hogy a Föld hogyan próbál meg kiutat találni az egészből, valami hatalmas, globális akció keretein belül, hanem egy sokkal kisebb dologra vetül le az elszigetelés.