Na jó, logikainak inkább nem nevezném, inkább olyan kis kombinálós, mászkálós, idegesítőzenés kis izé. Remek szórakozás egy jó órára, tizenöt pályán kell végigvezetnünk a kis marslakónkat, az eleje teljesen könnyű, a vége felé meg már az ember képesnek érzi magát egy agyvérzés kihordására. Az alapok: a fehér gombóc segítségével energiát adunk a teleportálónak, a piros háromszöggel pedig bekapcsoljuk. A feladat: összegyűjteni a két tárgyat, behelyezni őket a megfelelő kütyübe, aztán irány a következő pálya. Bonyolultnak tűnik? Nem. Pedig az.
2007. november. archívuma.
Az emberiség krónikása - Olaf Stapledon művei
2007. november. 24. Sci-fi és Könyv-ban. 2 Hozzászólás
A science fiction irodalom H.G Wells-hez fogható klasszikusát, Olaf Stapledont tapasztalataim szerint hazánkban kevesen ismerik (és a gugli sem hoz rá túl sok találatot a magyar oldalakon való keresésnél) , annak ellenére, hogy két könyve is megjelent, az egyik a Kossuth Fantasztikus Könyvek sorozatban (Szíriusz), a másik pedig GBK-kötetként (Az utolsó és első emberek). Az alábbi sorokkal szeretnék egy kis kedvet csinálni a sci-fi egyik nagy mesterének magyarul is olvasható műveihez.
Continue reading ‘Az emberiség krónikása - Olaf Stapledon művei’
Fekete-fehér apokalipszis - Post-Nuke Comic
2007. november. 21. Internet és Képregény-ban. 0 Hozzászólás
Egy újabb poszt-nukleáris internetes képregényt ajánlanék az erre fogékonyak figyelmébe. Magát a linket a Blastwave képregény oldalán találtam, figyelembe véve a témát, teljesen érthető okokból. Tök egyszerű az alaptörténet: a körülbelül 7 milliárd embert és sok-sok fejlődő országot nehezen bírta az ipar, hatalmas környezetszennyezés, felborult időjárás, természeti katasztrófák következtében a világpolitika meglehetősen instabillá vált, aztán egyszer csak ledobták az első, majd a következő pár tucat atombombát. Ezután persze a szokásos téma: mutánsok, nukleáris tél, motoros bandák (miért van az, hogyaz atombombák után soha nem fogy el a benzin?). Főhősünk egy magányos ex-farmer, aki kutyájával együtt rójja a végtelen hómezőket egy lánctalpas járgány segítségével, hogy találjanak végre egy megfelelő helyet, ahol letelepedhetnének. A dolog persze nem ilyen egyszerű, utazásuk során meglehetősen sok rosszarcú mutánssal, banditával találkoznak, és persze meg is küzdenek. Történet szempontjából nem sok újdonsággal kecsegtet a Post-Nuke Comic, ennek ellenére egy teljesen élvezhető alkotás, kellemes történetvezetéssel, hangulatos képekkel. Ha van egy kis szabadidőnk, remek kikapcsolódást nyújthat.
Írország függetlenségi háborúja idején játszódó többszörös fesztivál-díjas rövidfilm egy igazi anime-csemege, csak ínyencnek. Schubert Ave Mariájával kezdődik a fizetségként könyveket elfogadó, remete Fekete Harcos, és a faluja sorsáért aggódó kislány különleges története, amely - címével ellentétben-, nem túl sok vidámságot nyújt. A Kigeki egy sötét hangulatú, ugyanakkor elbűvölő tündérmese, amely minden egyes pillanatával elkápráztatja a figyelmes nézőt. Kötelező alkotás mindenkinek.
A legalapabb webcomic in the known Universe (ki az, aki még nem hallott róla?), a Gone With The Blastwave. A kékek, pirosak, sárgák (nomeg a zöldek) harca a nukleáris csapást túlélt hatalmas metropoliszban, térkép, felsővezetés és minden tájékozódási eszköz nélkül. A Jarhead óta tudjuk, ha nincs harc, a katonák elsődlegesen a jobbkezüket használják unaloműzésre, a Blastwave-ben pedig inkább az abszurd humorérzéküket. Bámulatos rajzok, haláli jó poénok, zseniális képregény magyar fordításban is.
Keverd össze Philip K. Dick beteg vízióit a Gépnarancs nyelvi leleményeivel, rebellis ifjoncaival, fűszerezed meg egy kicsit a Trainspottinggal, az eredményt töltsd fel az agyadba, és már rögtön a Vurtban, a pazar álmok és élmények világában találod magad. Jeff Noon Vurtja nálunk különösebb visszhang nélkül jelent meg, nem emlékszem, hogy túl sok kritika lett volna róla a hazai sci-fi oldalakon, és ha emlékezetem nem csal, egy Agavés kiadói fórumon a regényt bukásként könyvelték el, és azóta sem jelent meg több Jeff Noon könyv. Az izgalmas, újító sci-fi/cyberpunk műveket kedvelők legnagyobb sajnálatára. Egy utólagos ajánlóval azért megpróbálok egy kis kedvet csinálni a Vurthoz, hátha valamennyire lehet csökkenteni a remittendát.
Szabó Sanyinál merült fel az űrháborús nagyeposzok kérdése, chelloveck kolléga után pedig én is leteszem a voksom a kisebb léptékű sci-fi művek mellett. Sosem érdekeltek a hatalmas Galaktikus Birodalmakról szóló művek, x-ológiák, gigantikus űreposzok, nem is tudtam élvezni Asimov ilyen jellegű műveit, Banks regényeit, Star Wars-ot meg más nagyzási mániától szenvedő történetet. Nem érdekel, hogy esik szét egy birodalom, az jobban érdekel, hogy egy kiválasztott kis közösség hogyan éli ezt meg. Az jóval izgalmasabb tud lenni, akár száz űrcsatánál is.
Ha már lúd legyen kövér, csag kolléga kérésének engedve, jönnek az animék ezerszám. A címben szereplő Elfen Lied osztja meg leginkább az animés közösséget, sokan imádják, mások pedig kevésbé lelkesednek érte. Aki kíváncsi arra, hogy én melyik táborba tartozom, és persze, hogy miről szól ez az egész, ne menjen messzire. Vér, belek, mellek, összegányolt történet beljebb.
Az első, kevésbé jól sikerült próbálkozás után újra userbar készítésre használtam fel a töménytelen mennyiségű szabadidőm egy bizonyos mennyiségét. Megint van miből válogatni, 12 darabot csináltam hirtelen felindulásból, ha van valami extra kívánság, komment formájában tessék jelezni. Az eredményt alább láthatjátok, nem Sf Bloggeres, sima egyszerű Science Fiction Fan felirattal rendelkezik, szintén fórumokban, profil-oldalra, blogba bemutatkozó oldalra, bánomisénhova. Enjoy.
Legfrissebb hozzászólások