Az egyes civilizációk technikai fejlettségének szemléletésére alkotta meg a szovjet csillagász, Nyikolaj Kardasev logaritmikus skáláját, amely a felhasznált/igényelt energia függvényében osztályozza a civilizációkat. Az elméletet 1964-ben publikálta, azóta is folymatason rágódnak rajta az elméleti fizikusok, csillagászok, no és persze a science fiction szerzők.
Maga a skála három típusú civilizációt különböztet meg. Az I. típusú civilizáció képes hasznosítani bolgyójának teljes energiakészletét, ez Földünk esetén 1,74*10^17 W (ez a szint lenne elégséges ahhoz - de közel sem elegendő-, hogy nagy energiájú üzeneteket küldhessünk a világűrbe, kapcsolatfelvétel céljából). A II. típusú civilizáció képes központi csillagjának teljes energiáját felfogni és hasznosítani (pl. egy Dyson-gömbbel), amely körülbelül 10^26-on W nagyságrendű. A végső, harmadik típusú civilizáció képes a teljes galaxis energiáját a maga céljaira felhasználni, amely 10 nullát még rádob a kettes típusú civilizáció energia-igényére (egy szupernóva robbanás kb. 10^46-on J energiát sugároz ki).
Jelenlegi civilizációnk még jóval az 1. típus alatt van, Carl Sagan számításai szerint mi körülbelül a 0,7-es típus vagyunk. Maga a skála finom átmeneteket nem definiált, de egy egyszerű logaritmikus összefüggéssel meghatározhatók a közbülső állapotok is.
Többféle mód is van, hogy jussunk el a egyes típusba, gondoljunk csak a tengerek kiaknázására, vízerőművek, termikus erőforrások, bioenergia, stb. Ezekkel a bolygónk által nyújtott összes forrásra rámehetünk, persze szigorúan a fenntartható fejlődés jegyében. A kettes típus eléréséhez elég lenne egy Dyson-gömb, vagy valami ahhoz hasonló mega-szerkezet, míg a hármas típushoz egy galaxis összes csillagjára egy Dyson-gömböt kellene installálni. Magyarul, van kihívás a dologban.
Bizonyos számítások szerint, ha így haladunk, körülbeül 2200-ra nevezhetjük magunkat egyes típusú civilizációnak, a következő lépcsőfokra 5200 körül léphetnénk fel, ha évi 1%-ot növekedne az energiakészletünk. Az utolsó stáció elérését több dolog is akadályozza: az egyik legfontosabb a fény véges terjedési sebessége ill. annak határsebesség mivolta. Ha fénysebességgel utaznánk, akkor is a Tejút széltében-hosszában bejárása 70000 évig tartana. Persze, ha sikerülne valamilyen alternatív közlekedési módot kitalálni, akkor már jóval egyszerűbb helyzetben lennénk…
A Kardasev-skála természetesen nem egy kőbe vésett skála, mindössze egy iránymutatás a civilizációk lehetséges osztályozására. Előnye a logikussága, jól felépítettsége és az, hogy nem nagyon találtak ki azóta mást. Sci-fi írók is sokszor használják a skálát, Banks Kultúra-regényeiben a civilizáció a 3. típushoz tartozik, Larry Niven Gyűrűvilágának építői II. típusúak, a Halo számítógépes játék Covenant-ja is a középső állapothoz tartozik, de például a Star Trek Q-ja nem sorolható be egyik típusba sem, számára végtelen energia szükséges, amelyet el is ér, így ő kívül esik a skálán, a hármasnál is nagyobb fejlettséggel rendelkezik.
SETI-s körökben sokat használják a skálát, több fizikus próbált már rámutatni, hogy ha valaha is találunk egy idegen civilizációt, akkor valószínűleg a II-es vagy III-as típusba fog tartozni, ugyanis itt képesek már elég nagy energiájú üzeneteket sugározni. Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy II-es civilizáció milyen szemmel nézne a mi kis nyomorult 0,7-esünkre…
Látatlanban sejtettem, hogy a Kardashev-skálás bejegyzés nagy valószínűséggel a Te blogod terméke lesz
Egyébként van egy elméleti IV. típus/szint is, bár ezt már nem Kardasev találta ki, olyan civilizáció, ami a teljes univerzum energiáját birtokolja. Persze ez már igen valószínűtlen határ, főleg ha azt nézzük, hogy az univerzumot végtelennek nevezzük.
Egy kérdés, mert éppen nem lelem nyomát, esetleg Te hallottál már az Alderson-tányérról? Valahol olvastam róla, de most meg nem jön fel a gugliban semmi. Nagyjából a Dyson-gömbökhöz, Matrjoska agyakhoz hasonló objektum lehet.
Alderson-disk néven keresd, mondjuk így sem lehet túl sok infót találni róla, de azért el lehet indulni. Majd még utánanézek, mert arról is akartam a közeljövőben írni (habár annyira nem izgalmas dolog).
Ja, közben rájöttem, hogy disc néven azért van róla infó, bár tényleg nem túl izgalmas, se nem túl hatékony.