Sokáig vacilláltam, hogy a fent nevezett kötetet beszerezzem, végül egy kis antikváriumban bukkantam rá, ahol olyan árban és állapotban volt, hogy képtelen voltam otthagyni. Nagyon jó döntés volt, letehetetlen könyvnek bizonyult, együltő helyemben végigolvastam, legnagyobb örömömre. Egy olyan sci-fit olvashattam, amilyenre már nagyon ki voltam éhezve: jól felépített, intelligens, figyelmeztető, arcul csapó disztópiát. Az ilyet pedig jól meg kell becsülni.
A közeljövőben, az észak-amerikai fundamentalista Gileád Köztársaságban játszódik a regény, ahol a legnagyobb kincs az egészséges petefészek. A maroknyi egészséges nőt iskolákból kialakított átnevelő-központokba gyűjtik, ahol felkészítik őket hivatásukra: az uralkodó elit gyermekeinek kihordására. A “szolgálólányokat” egyik családtól a másikig viszik, ha legalább kétszer szült, hátralévő életében mindent megkap, ellenben ha valakinek harmadszorra sem sikerül teherbe esnie, akkor a sugár-fertőzött területekre, a gyengékhez, öregekhez és nemnőknöz (meddő nők), a biztos halálba száműzik. Ebben a világban él a főhősnő Fredé, aki egy pártvezér “szolgálatában” áll, ahol mindennaposak a harcok a parancsnok feleségével (érthető okokból). Fredé is kétségbeesett, ahogyan a többi lány is, megpróbál kiutat találni ebből a pokolból, de a közelében még egy ollót sem hagynak, nehogy kárt tegyen magában. A lány egyszercsak kapcsolatba kerül a lázadókkal, és felcsillan számára a megmenekülés reménye…
A könyv több idősíkon játszódik, Fredé visszaemlékezéseiből megtudhatjuk milyen volt a múlt, amikor még rendes neve, egyetemre járt és miniszoknyában ment bulizni, amikor eltiltották a nőket a munkától, és milyen volt az ország elhagyására tett sikertelen kísérletet a férjével és lányával. Atwood biztos kézzel festi le egy keresztény fundamentalista diktatúra működését, egykor abortuszt végző orvosok, szolgálólányokat megerőszakoló őrök és lázadók nyilvános kivégzésével, a Biblia esztelen idézésével és használatával, a feleségek mardosó féltékenységével és haragjával, és a szolgálólányok kétségbeesésével és beletörődöttségével teszi élővé a rémálmot. Gileádban a nők huszadrangú állampolgárok: nem tanulhatnak, nem olvashatnak, nem lehet tulajdonuk, szigorú kasztokba osztják őket képességeik szerint: szolgálólány, néni (szolgálólányokat képzik), Márták (házkörüli teendők), stb. Két nem elfogadott módja van a női létnek, amelyeket halállal büntetnek: Jézabelnek, prostinak (keresztény fundamentalizmus ide vagy oda, a férfiak férfiak maradnak) és nemnőnek lenni nem egy életbiztosítás.
A regény, mint minden jó disztópia az akkori jelenből merített ihletet: a ‘80-as évekbeli amerikai feminista mozgalmak pornóellenes tüntetései során a cenzúra pártjára álltak, ehhez társul (az ellentéteket nem véve figyelembe) a radikális keresztényeket válaszották, az iráni iszlám forradalomban aktív szerepet vállaltak a nők, hogy aztán őket darálja be a rendszer, Reagan elnök azon nézetei, miszerint a nők helye a konyhában van, stb. De ezek a témák most is jelen vannak életünkben, napjaink politikai diskurzusában, gondoljunk csak a szingli-hordákra, vagy a sokat emlegetett agglegény-adóra. Ahogy minden disztópia, úgy ez a könyv is egy tökéletes figyelmeztetés arra, hogy mi vár a világra, ha egy kicsit nem figyelünk oda jelenünk nagy problémáira (elöregedő társadalom, környezetszennyezés, radikalizálódás).
A kanadai szerzőnő első könyvét 1987-ben Arthur C. Clarke-díjjal jutalmazták, Booker- és Nebula-díjra jelölték, Kanadában, Németországban és az Egyesült Államokban a végzős középiskolásoknak ajánlott olvasmány, egyetemi kurzusukon tanítják angol irodalom ill. Gender Studies stúdiumok során. A regényből film is készült 1990-ban, színpadra is állították, operát írtak belőle, rádiójáték formában is igen népszerű program volt a BBC Radio-4-on. A könyv sikere nem a véletlennek köszönhető, minden normális embert, aki tíz percnél tovább élt már párkapcsolatban megérint a történet és jobb esetben el is gondolkodtat, mit tegyünk, hogy ez ne következzen be. Disztópia-kedvelők ne vacilláljanak a könyv beszerzésén, ott a helye a polcon!
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (The handmaid’s Tale)
Lazi Kiadó, 2007
0 Hozzászólás - “Az egészséges petefészek balladája - Margaret Atwood: A szolgálólány meséje”