Régóta tervezem, hogy írok a kilencvenes évek cyberpunkjának egyik legmeghatározóbb alkotásáról, ami 2006-ban magyarul is megjelenet az újjáéledt Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban. Neal Stephenson öko-cyber-filo sci-fijéről, a Snow Crash-ről szólnak az információ-kvantumok, spoiler-mentesen.
A közeljövő Amerikája szétesett: az államszervezet helyét mini franchise-államok vették át, mint Mr. Lee Hong Kong diaszpórája, vagy a pizzaszállításra átnyergelt Cosa Nostra, a rendet nem a rendőrség, hanem magán biztonsági cégek tartják fent, az állami erőszakszervezetek elcsökevényesedtek, a bürokrácia folytó szorításában vergődnek. Ebben a világban a szomszéd városkába külön vízum kell, a hívők egy franchise-templomban telnek el malaszttal, és az emberek nagy része a való világ felett lévő Metaverzumban, a világ számítógép-hálózatainak hatalmas, interaktív felületében tölti el ideje nagy részét.
A főhős, Hiro Protagonist (a név kötelez… ) ex-pizzafutár, volt hacker és jelenlegi szamuráj egy olyan pusztító vírussal, a Snow Crash-sel találkozik a Metaverzumban, amely fénysebességgel formázza le barátjának agyát. Hasonló a helyzet való világban is: problémák garmadája zúdul a nyakába, egy aleut halász képében olyan ellenséget szerez magának, akinek halálakor felrobban a motorjában tárolt hidrogénbomba, elszabadul a Snow Crash off-line változata is, ráadásul a buliba beszáll a Maffia is, nem éppen legális célokkal…
Stephenson brilliánsan felépített történettel kápráztatja el az olvasót, amely nem szenved hiányt a szatírában és a fekete humorban, bevezet a sumér mitológia illetve a nyelvészet és számítástechnika kapcsolatának világába, miközben hagyja az olvasót elveszni a közeljövő anarcho-kapitalista technokrata világában.
A Snow Crash nem bizonyult rossz jóslatnak: Hiro úgy keres egy kis mellékest, hogy egy kormányzati szerverre tölt fel folyamatosan anyagokat, információkat, csak úgy, mint ahogy teszik ezt (ingyen)a net legnagyobb enciklopédiájának, a Wikipedia felhasználói is. A Metaverzum pedig már szinte itt van a nyakunkon, gondoljunk csak például a híres-neves Second Life-ra, ami nem egy játék, hanem inkább egy újabb élettér.
A lebilincselő történet, az érdekes szereplők, és a felejthetetlen magyarázat (sumér nyelv, agyi mélystruktúrák és computer BIOS egységes gondolatmenetben, bazz… ) teszik a Snow Crasht letehetetlen, megkerülhetetlen alkotássá. A magyar kiadás meglehetősen jól sikerült, sajnos néha elgépelések előfordulnak a könyvben, és a fordító sem mindig volt a csúcson, de összességében jó munkát végeztek a kiadóban, a könyv megér minden egyes forintot. Örülök, hogy sikerült az “értelmes” cyberpunk vonalból választani, és nem elkövetni egy olyan hibát, mint anno az Ulpius a Lucifer sárkányával. Karácsonyra kaphatnánk egy kis Sterlinget? Naa…
Stimt, rohadt jó ez a regény. Nekem főleg két részlet tetszett, amin gurultam a röhögéstől: az egyik az a bürokratikus körlevél a vécépapírhasználat újabb szabályozásáról, a másik, amikor Hiro megakadályozza a cucc terjedését a Metaverzumban, és felhasználja az alkalmat némi ön-PRra.
Jaja, a budipapíros nagyon durva volt, főleg a végén a táblázat a levél olvasásával eltöltött idővel, és a szankciókkal.
A japán rapper is nagyon tetszett, az ÉRV is nagyon ott volt, meg még vagy ezer más ötletet fel tudnék sorolni. Zseniális a könyv. 
“Örülök, hogy sikerült az “értelmes” cyberpunk vonalból választani, és nem elkövetni egy olyan hibát, mint anno az Ulpius a Lucifer sárkányával.”
Az megvan, hogy ez eredetileg ulpiusos sf lett volna? Csak mnire eljutottak volna idáig, inkább elegük lett és a már kész fordítást adták tovább a galaktikának.
No, ezt nem is tudtam, lett volna a Perdidón kívül még egy normális sci-fijük. VÉgülis, a lényeg, hogy valaki kiadta.