A híres filmrendező, Ridley Scott szerint a sci-fi filmek ugyanúgy halottak, mint a westernek. Az igazán szomorú az egészben az, hogy nem is áll olyan távol az igazságtól. Vagy mégis?
Arra az emberre, aki a Szárnyas Fejvadászt és az Alient rendezte érdemes odafigyelni, ha a műfajról, illetve annak haláláról beszél. Scott felhánytorgatta az eredetiség hiányát, a megújulni képtelenséget, az ötlettelenséget. Valamilyen szinten igaza van: a hatalmas költségvetéssel készült, speciális effektusok garmadáját felvonultató sci-fi filmek valóban hatalmas sikerrel futnak a mozikban, ennek ellenére nem érnek el olyan szintet, hogy jó filmként emlegessük őket, inkább csak a látványos jelzőt ragasztják rájuk a nézők. A sokat látott, hardcore film- és sci-fi rajongók pedig egyenesen a szar szót használják. Függetlenség Napja? Armageddon? Transformers? A sziget? A felejtés bére? Ugyanmár…
Ezek a filmek távol esnek az olyan alkotásoktól, mint a Scott által is a legjobbnak nevezett 2001. Űrodüsszeia, a Szárnyas Fejvadász, Metropolis, stb. Jobban belegondolva igaza van: nem tudnék túl sok, az utóbbi tíz évben készült film olyat mondani, ami nem, hogy olyan lenne, mint az előbb említettek, de legalább a jó szót lehetne rá használni. (Másik kérdés az, hogy igazi sci-fi filmet nem is nagyon készítenek, a mostani trend inkább a fantasy történeteknek kedvez, de ez talán megérne egy másik post-ot, mivel egy kicsit komplikáltabb.)
Mutasson nekem valaki egy eredeti ötletet, megvalósítást, plíz! Ugyanazokat az ötletek látom újra és újra, ugyanazokat a történeteket mesélik el, sajnos ugyanúgy, változtatás nélkül, vagy bugyuta, sci-fi köntösbe bújtatott trágyát akarnak rám sózni. Hol van egy olyan erős mű, mint Mechanikus Narancs? Egy eredeti gondolat, mint a Noé bárkája-elv? Vagy egy olyan remek hangulatú, rendezésű film, mint az Élethalálharc? Sehol…
Néha azért becsúszik egy Fountain, egy eXistenZ, egy Dark City, egy Mátrix (szigorúan az első rész), szóval halvány remény azért talán van még arra, hogy párévente beugrik egy jó is. De nagy átlagban igazat kell adnom Ridley Scott-nak: a sci-fi film halott, és ezt mi rohadtul nem élvezzük…
“Néha azért becsúszik egy Fountain, egy eXistenZ, egy Dark City, egy Mátrix (szigorúan az első rész)”
Szóval nem halott… Mert régen is ilyen volt a merítés, sok B-mozira jutott egy jó. És attól, hogy valaki olyan jó filmeket csinált, mint Scott, még mondhat hülyeségeket.
És mond is.
Lehet, hogy éppen alkotói válságban van.
Nem kell hasraesni előtte és hamut szórva a fejünkre jajgatni az út porában
Több éve azt mondogatom, amit most ő is megemlített, szóval nem esek én hasra senki előtt sem.
Átlag ötévente beesik egy jó, nézhető darab? Mi ez, ha nem halál…
Én inkább azon gondolkoznék, hogy honnantól kezdődött ez a tendencia. Talán a (sci-fi) film végig halott volt, csak néha volt egy-két szívdobbanása…
De talán így is megkérdezhetném: mikor láttál utoljára egy olyan sci-fi filmet, amire azt mondod, hogy hűbazmeg, ez de kurva jó volt!
És régen, milyen gyakran voltak jó filmek? És ne mondd a 2001-et, mert mindig elaludtam rajta, se a Mátrix 1-et, mert annak csöppet sem rejtett agresszivitásától rosszul voltam. Mi marad ránk a múltból? Tarkovszkij? Nézd azt nyugdíjazásodig
Szóval nem keseregni kell egy filmrendezőnek, vagy ex cathedra kijelenteni valamit, hanem filmet rendezni.
Zamorano, a legmesszebb menőkig egyetértek veled is és Ridley Scott-tal is; napjaink mozis sf-jének hozzávetőleges definícióját megtalálhatod a Transformersről szóló, részegen írt, tehát nagy igazságtartalmú bejegyzésem vége felé. Csak azt nem értem, ha már a filmesek nem képesek (vagy nem hajlandók) a SFX-villogtatás mellett a történettel is foglalkozni, biztosan akadnak olyan könyvek, amelyek eredeti ötlete(ke)t tartalmaznak, aktuálisak és még nem lettek megfilmesítve.
– Nem biztos, hogy a remake-ek ebből a szempontból rossz húzás lennének (ha annak, hogy mindenki megismerje a Solaris történetét, az az ára, hogy újraforgatják Clooneyval, amerikai enberek, akkor ezt az árat meg kell fizetni), ha valami számomra megmagyarázhatatlan módon a filmesek nem éreznének késztetést arra, hogy a lehető legmesszebbre elrugaszkodjanak az eredeti történettől. Ezért is sír a másik szemem, amikor arról olvasok, hogy elkészítik A nap, amikor a Föld elhallgatott újraváltozatát a „mutassuk meg még egyszer a világnak, micsoda sci-fire termett színész ez Keanu” felkiáltással. (Félreértés ne essék: csípem az ipsét.) Bamba értetlenséggel néztem A majmok bolygója vagy Az időgép újrafilmesítését is. A King Kong harmadik változata ugyanakkor lenyűgözött (és örültem, hogy visszament a harmincas évekbe), a Tom Cruise-os Világok harca is tetszett valamennyire (és örültem, hogy előrejött napjainkba).
– Ha még nem adaptált regény előszöri megfilmesítéséről van szó, a közelmúltból negatív példa a minden szempontból fölösleges Én, a robot, pozitív viszont a Starship Troopers: Verhoeven filmjeiben, akárcsak Scottéiban amúgy is feltétel nélkül megbízom. Vegyesek az érzelmeim a Galaxis útikalauzzal kapcsolatban.
– A becsúszós felsorolásodba beleilleszthető még a Gattaca vagy a Frequency is akár, de ezek az átlag mozinéző számára felejtősek, szereplőikből a mekiben nem kapni műanyag figurát.
De a Transformersnél végképp eldurrant az agyam.
Ridley Scott nagyon is jól teszi, hogy a Blade Runnerrel olyan sokat foglalkozik, csinosítgatja, minden alkalmat megragad, hogy újra bemutassa. Megérdemli a filmje, hogy a negyedszázad alatt felcseperedett új sf-generáció is megismerje, és legyen némi fogalma arról, hogy a sci-fi nem jelent egyet a Transformersszel.
Mivel a sf-film temetésén vagyunk, példáimat a jelenből vagy a közelmúltból hoztam. Úgy sajnálom, hogy meghalt! Nem voltam én mindig ilyen elkeseredett. Volt egy időszak kamaszkoromban, amikor a Kánaánban éreztem magamat (Kedves ellenségem!, Szárnyas fejvadász!, Az utolsó csillagharcos!, Tron!, Vissza a jövőbe! – imádtam moziba járni!), de nem akarom már fosni a szót, az eddigiek is megérdemeltek volna egy külön postot a Sztárüjformában, de a blogolástól mostan én el vagyok tiltva.
Egyrészt, az Alien az olyan egyedi film, hogy csak plágiumot kiáltottak rá egyesek (ugyanis a film számos jelenete meglepően hajaz a Planet of the Vampires bizonyos jeleneteire, ráadásul a történet is eléggé hasonló).
Másrészt, szerintem a Tranformersféle filmekre is szükség van. Biztos, hogy nem jó sci-fi, sőt. Biztos, hogy filmnek is max közepes. De hogy szórakoztató, az is biztos. És nálam egy film első rendűen az legyen. Nem tudom, ki hogy van vele, de egy fárasztó nap után én nem tudnék megnézni egy Alient, Szárnyas fejvadászt, vagy 2001-et. Nekem olyankor valami agyzsibbasztó marhaság kell. És erre nekem a Transformers (és számos más film) kiválóan alkalmas.
Ha a sci-fi most halott, akkor tényleg az volt régen is. Mert 10 B szutyokra jutott 1 jó, kb. Manapság annyi a különbség, hogy a B szutyok is látványos már, mivel Józsi bácsi a sarki kereskedésből is képes CGI-t előállítani.
dzsejt:
A Vámpírok Bolygójához két éve volt szerencsém, és őszintén szólva egy dögunalmas rettenet. Egyetlen egy beállítás az, ami valamilyen szinten visszaköszön az Alienben, és körülbelül vége is a hasonlóságok sorának (na jó, ha kekeckedni akarunk, akkor azt is megemlíthetjük, hogy lemennek egy bolygóra és ott összeszedik a monstákat).
Az Alien pont remek példája annak, hogyan lehet újítani egy unalomig ismert történeten, látvány, hangulat, rendezés, színjátszás, forgatókönyv, magyarul minden terén. Ezek a tényezők teszik egyedivé a filmet, ezek miatt tudott újat nyújtani, és ezek miatt emelkedett ki a tucat-horrorok mezőnyéből. Tudnál most olyat mutatni, ami túllépne az Alienen?
Nem hiszem, hogy itt a fő probléma a nosztalgia lenne, egyszerűen arról van szó, hogy van egy zsáner, ami képtelen a megújulásra, vagy szörnyen lassan teszi azt. Ezért keltik az emberek a sci-fi filmek halálhírét. Nem a CGI-on van a lényeg, mert az igenis segíthet a befogadásban (lsd. Vámpírok Bolygója: teljesen gagyi, hangulat- és ezáltal filmölő látvány, képek. Állítsuk ezzel szembe az Alient.). Sokkal inkább a történetek, alapötletek hiánya az, ami megöli a dolgot.
“Tudnál most olyat mutatni, ami túllépne az Alienen?”
Predator. Talán a Pitch Black, bár ha azt veszem, hogy az Alien3 számtalan forgatókönyv verziójának az egyikét véletlen pont David Twohy írta, és véletlen majdnem teljesen ugyan az az alapsztori, így inkább mégsem. Rémecskék! B sci-fi-horror mintapéldája 
Aliens, minden téren megújította az Alient
Predatooor???
Dzséjt, te néha tudsz azért furákat mondani…
Mé’? A Predator nem olyan, mint az Alien (viszont most már “prímán” egybe tartoznak…), de legalább olyan nagy kultusza lett az elmúlt kereken 20 év alatt. A sikerét én magam sem értem, mert azt is oda sorolom, mint a Transformerst (ellenben az Alienekkel), vagyis a kikapcsolódást nyújtó filmek közé. De talán több rajongója van, mint kedvenc nyáladzóinknak.
dzsejt:
Most attól, hogy nagyobb a rajongótábora jobb lenne az ALiennél? :-O Ez azért egy érdekes kijelentés.
sheenard:
Nem a gyakoriság itt a fő kérdés, hanem inkább az, hogy a mai alkotások közül nem láttam olyat, ami letaglózott volna, mint ahogy az történt a 2001-nél, a Blade Runnernél, a Clockwork Orange-nál, Gattacánál vagy akár az ALien(s)-nél. És tudod, még egy-két régi B-film is jobban lázba hozott, mint egy Transformers, és tsai (pl. Nirvana).
zamorano: érdekes, én elolvastam a megjegyzésem most gyorsan háromszor. Visszaemlékeztem akkori gondolataimra. De a fenébe is, nem tudom, hol is jelentettem ki ilyesmit… mutasd már meg légyszives, mert én csak egy talán szót találtam, szóval még azt sem jelentettem ki 100%-ra, hogy nagyobb a rajongótábora. Viszont az tény, hogy sikeres (vagy kult, vagy mit tudom én, mibe kéne sorolni) film lett valamiért.
De már csak azért sem jelenthettem ki, hogy jobb az Aliennél, mert, mint ahogy azt ténylegesen leírtam, nem tartom többre a Predatorokat, mint egyszerű szórakoztatást nyújtó filmek. Az Alienért, ahogy azt remélem a blogom is mutatja, viszont nem kicsit rajongok.
A látványorgiákról:
Lehet, hogy csak egy rossz szériát kaptunk el. A producerek most még oda vannak a CGI-ért, mert amint átlépett egy minőségi szintet, produkált egy halom kasszasikert*. Ergo még több effekt egyenlő még nagyobb siker. És ez a látványközpontúság most egy darabig rátelepszik a legtöbb produkcióra, elnyomva minden mást. Egészen addig, amíg a nézők ezt is megunják.
(Mondjuk mindig nagyobb sansza van a látványnak a sztori fölé kerekedni, mert látni minden néző lát, lekövetni egy összetettebb történetet viszont nem mindenki képes/akar.)
Az elmúlt ében két szerintem kiemelkedő scifi filmet is láttam: az Ember gyermekét és a Sunshine-t. Törvényszerűen mindkettő elhasalt a pénztáraknál, valószínűleg túl sok volt bennük a filozófia és a tartalom. Így meg mit várunk? Az igényes scifi rétegműfaj, viszont a filmkészítők arra használják, hogy évről évre tökéletesítsék a CGI techológiát, ebbe pedig nem fér bele a túl agyas, túl tartalmas történet.
Még jó, hogy a scifi nem csak a filmekből áll, és szerencsére tudunk olvasni…
Csak tudnám,miért vagytok úgy eszállva Scott-tó,a Szárnyas fejvadásztól és pláne az Alientől? Az elöbbi dög unalmas,semmitmondó,zagyva és követhetettlen,az utóbbiból pedig, csak az első érthető,a többi véres trancsirozás.Miért törvényszerű,hogy a sf történeteknek harcról,vérről,ölésről kell szólniuk!
samper:
“Miért törvényszerű,hogy a sf történeteknek harcról,vérről,ölésről kell szólniuk!”
Pont, hogy a Blade Runner nem ezekről szól. Nézd meg még egyszer legalább…
Az meg, hogy semmitmondó, zagyva lenne, az nem éppen a filmet minősíti (merthogy a film nem ilyen)…
Talán azért tetszik sokaknak a Szárnyas Fejvadász, mert ha nem figyelsz elsiklasz a lényeg fölött. Hogy Roy Batty embertelenségében is emberibb, mint az üldözői együttvéve. Hogy az Edward James Olmos alakította figura végig háttében marad, pedig az ő szavai és viselkedése az egész történet kulcsa. Hogy a győztes hős többet veszít, mint a legyőzött. Ezért kiemelkedő alkotás! Ha ezt eddig nem vetted észre, tanulj meg figyelni és filmet nézni.
Melleslegát kéne fogalmazni a tömegek számára a scifi fogalmát, mert nekik scifi=űrhajó, lézer, akció, látvány, lények és hűbazzegeztnemhittemvolna!
Legyen scifi= Nézzük más szemszögből a világot. Olyan szemszögből, amit el nem érhetünk (egyenlőre), nem szeretnénk elérni, vayg nézzük azt, amit a világ lát belőlünk. Ismeretlen érzések, fogalmak és tények garmadája kerül elő. Elegendő lehet harminc évnyi jó sf-re.
A mozifilmek gyengülése lemérhető azon, mi kell a kultfilmmé váláshoz. Harminc éve még egy halálcsillag vagy egy Millennium Falcon, húsz éve egy vicsorgó Idegen (szerencsétlen második részben már kétszáz sem volt elég ahhoz, hogy izgalomban tartson), pár éve meg egy fekete bőrkabát és egy napszemüveg